Miféle ország az olyan, ahol a nemzeti légitársaság fapadosként definiálja magát és szoros árversenyben van egy nála sokkal nagyobb, de cégvezetését tekintve szintén honos légitársasággal? Ez Írország: ne lepődjünk meg, hogy a nagy nemzeti légitársaságok mellett jobbára ismeretlenül létező AerLingus más stratégiával próbál életben maradni, mint a nagyok (BA, Lufthansa, Air France stb.).

Írország a fapados utazás gondolatának egyik valószínű szülőhazája, amiről már a Bede is megírta, hogy kétségtelenül menő dolog. A korlátozott szolgáltatások és a reptéri illetve kabinbéli szumóvresztling lelkes hívei is elismerik azonban, hogy vannak a légi utazásnak bizonyos kényelmi előfeltételei, amelyeknek a hiánya még a mégoly türelmes utasokat is a végletekig képes felbosszantani. Az első és kétségtelenül legostobább dolog a klasszikus fapadosokkal (és különösen a fapadosok közül toronymagasan legköcsögebb Ryanairrel) a piti és értelmetlen lehúzások tömkelege, amelyek az utazó életének megkeserítését célozzák. Ilyen például a magunkkal vihető csomagok mennyiségének értelmetlen (és a súlyának érthető, de ostobán kialakított) szabályozása, a repülőgépre való felszállás értelmetlen misztifikálása és az ezzel járó tülekedés, az isten háta mögé kettővel eldugott tehénlegelők használata reptérként ésatöbbi.

Amikor a sors Írországba vetett még erős fenntartásokkal viseltettem az AerLingus iránt. Ámde az eltelt időben rá kellett jönnöm, hogy ők - és szinte csak ők - csinálják jól. Egyrészt a jegyáraik teljesen versenyképesek a Ryanairrel és következésképpen minden más légitársasággal is. Ez persze nem jelenti azt, hogy feltétlenül olcsóbbak, de az akción kívüli, "standard" jegyáruk például a Dublin-Budapest viszonylaton 17 € körül van, ellentétben a Ryanair 29.99 €-s árával (ettől lefelé rendszerint csak akciós árral tér el a Ryanair). A reptéri illetékeket megvizsgálva könnyen belátható, hogy nincs egetverő különbség, hiszen Dublinban csak egy reptér van, Budapesten pedig a T1 (egyébként nagyon szépen megcsinált) terminál és bármelyik 2-es terminál árai között minimális a különbség. (Hisztiztek is a fapadosok emiatt eleget. Itt egy régi, de jó cikk a Ryanairnek a magyar piacra való bevonásáról). Ellentétben azonban a Ryanairrel az AerLingusnál nincs alapjáraton gusztustalan lehúzás és szopatás:
1. A mai napig felvihető a gépre a kézipoggyász mellett egy laptop, ami nagy segítség (ie. nem kell a laptopot belegyömöszölni a kézipoggyászba).
2. Ellentétben a Ryanairrel a tranzitban vásárolt cókmók szintén nem számít külön kézicsomagnak. Ezt persze a lowlife utazóközönség ostobaságai miatt vezette be a Ryanair (a fedélzetre felvitt több üveg whiskey össze talált törni az úton...), de akkor is kétségtelenül köcsög húzás.
3. 15 helyett 20 kilo feladott csomagod lehet és nem balhéznak a 20.68 kilonak mutatja a mérleg, illetve esélyt adnak, hogy kivegyél belőle valamit, ha szükséges. Nem tűnik egetverőnek az 5 kilos különbség, de higgyétek el, alapvetően tudja megváltoztatni a napodat a Ryanaires check-in személyzettel folytatott túlélőharc.
4. A XXI. században és a teljesen komputerizált repülés korában nem kell könyösökkel és térdesekkel helyet foglalnod magadnak a gépen. Ha csak a reptéren döntesz, hogy hol akarsz ülni, akkor az nem kerül pénzbe (ha már előtte kiválasztod a helyed, az sajnos már díjköteles).
5. Komment nélkül: kerékpár Budapest - Dublin útvonalon. AerLingus: 30 € -- Ryanair: súlytól függően (egy Giant King's Parkom van), de túlsúlyként számít: 57 €.

Jóllehet a Ryanair gengszterekből álló vezetősége már rég próbálja bekebelezni az AerLingust (a részvények 30 %-át ők birtokolják), de eddig a menedzsment és a részvények 25 %-ával rendelkező állam mereven ellenállt ennek. Remélem ez így is marad. Addig is, ha Írországba repültök, akkor nézzetek rá az AerLingus honlapra is -- könnyen lehet, hogy azzal jártok jobban.

Én ebből kimaradtam otthon, bár kétségtelenül akkor is elkerültem volna, ha kötelező... Miért is kell felpörgetni így karácsony előtt az infantil generátort? Mindig is otthon ünnepeltem, családi körben, elég is volt.

Írország ebben is más: ami szar átvehető volt a nyomi angoloktól, azt sikerrel át is vették. Tehát itt is van minden cégnél "Social Comittee" vagy valami hasonló fejlövés és ezek kedves kötelességüknek érzik, hogy karácsonyi partit valamint cégen belüli ajándékozást rendezzenek. Az addig rendben van, hogy az alkalmazottaknak lehetőséget kell biztosítani, hogy egy meleg helyen együtt berúgjanak az év végére tekintettel. Nevezzük ezt mondjuk év végi partinak. Ha a kaja nem lenne büntetően szar, teljesen élvezhetőek lennének ezek a kis happeningek. (Bár a hiba okát egyszerűen csak ott kell keresni, hogy általában ilyenkor frissensültet rendelnek 200 főnek... Ééérted FRISSENsült, te tahó birkapásztor ír...)

És mivel tehetik még elviselhetetlenebbé az ünnepekig hátra lévő rövid (ámde lassan telő) időt? Természetesen a napi 8-10 órán át bámult munkakörnyezet végletes elcsúfításával. Ebben a cég olyan sikereket mutatott fel, hogy azt már kénytelen vagyok képileg is dokumentálni.